ha visszagondolok az elmúlt 12 hónapra, akkor az első ami beugrik: 2011 Trilla számára bizony nagyon klassz év volt!
-januárban kezdtem komolyabban foglalkozni a gyapjúfilccel. ismerkedtünk, barátkoztunk, aztán egész jóban lettünk. látjátok, feleim. :) ez már nem puszta barátság, cinkosság, egy viszony! de nem liasion. ;p
-télen leginkább kulcstartókat varrtam,aztán február végén megszülettek az első értékelhető hajpántjaim. nagy örömömre nem csak nekem nyerték el tetszésemet, így fordulhatott elő, hogy a saját statisztikáim alapján mára bekerültek a top 3-ba.
-ahogy bővítettem tudásomat, úgy bővült a gomb-gyöngy-filc-fonálkészletem is - a készlet nőtt, a hely egyre fogyatkozott a szobámban. a rengeteg színárnyalat eléggé meg tudja dobni az ember fantáziáját. mondhatom, ekkor indult be igazán a Trilla manufaktúra. aki alkotott már úgy, hogy az elején nulla elképzelése volt arról, hogy mi sül ki a dologból, és csak pakolgatta a színeket egymásra ... ilyet is meg olyat is... na az biztosan tudja, hogy mekkora orgia tud kerekedni egy rózsaszínből, egy zöldből meg valami kékekből. akár. aki meg nem csinált még hasonlót, hát képzelje el, hogy ez igen, egy játszótér, ahol mindent szabad - fel lehet mászni a legmagasabb mászókára és le lehet csúszni a legkanyargósabb csúszdán is. ezért állíthatom, hogy soha, de soha nem fogok gépiesen dolgozni, alkotni - egyrészt mert úgy nem lehet, az már nem alkotás, másrészt meg nem ad olyan örömöt, olyan egészet, mint EZ. elveszik az EGÉSZ érzete, annak a se kép, se hang, nem látok és nem hallok egésznek, mikor az ember ül a kis asztalánál a kis sarokban, a stúdiócskában és alkot. bocsánat az intermezzóért, hát kikívánkozik.
-télen és tavasszal rengeteget varrtam. emlékszem, sokáig nem tudtam megmaradni az asztalnál és leköltöztem a földre, a padlószőnyegre. máig elég nehéz az asztal méretére szorítkozni - így eshet meg, hogy az ágyam hatalmas ágyneműtartója kezd kicsi lenni a gombok-fonalak-gyöngyáradat-filcek-formák,rajzok tárolására. :)
-tavasszal adódott a lehetőség-megkeresett egy kedves, volt csoporttársam, hogy készül egy film, a címe Sára rózsája. Sára rózsás ékszereket viselne, volna-e kedvem készíteni egy fülbevaló-nyaklánc-gyűrű szettet hozzá? nem is gondolkodtam a válaszon, mivel rögtön jött az "ez kérdés???" felkiáltás is -részemről. :) elkészült a film, októberben mutatták be a Szimplában, Budapesten. eddig csak ott volt látható, de remélem ez jövőre változni fog, és még több és több ember elé tárulhat az a kis világ, amit a szuper stáb felépített a rövidfilmben!
-májusban új logót tervezett nekem az öcsém - ami sokkal szuperebb, mint az előző. ugye?! ugye.
-júniusban felkeresett Emma, a Feminine Punch blog írója, interjút szeretne. interjút, velem??! :) oké,naná! életem első interjúja. interjúalanyként. korábban készítettem interjúkat, de engem még sosem faggattak. ITT olvashatja, aki még nem tette.
annyi mindent készítettem az első fél évben, hogy
-júliustól kaphatóak ékszereim az egri Pillangó Artban. juhé! nagyon, NAGYON jó érzés lett, hirtelen,hogy másnak, sőt, sok embernek tetszik, ami nekem is tetszik. mikor saját örömére, saját használatra kezd az ember ékszereket készíteni, nyilván saját ízlésére formálja. na, és ha a népnek tetszik amit csinálok, ami olyan, mint én meg az ízlésem,hát.. az csúcs.
-augusztusban megjelent rólam és a szenvedélyemről egy kedves írás a JOY magazinban. nem volt elég múlt hónapban nézni, ahogy az Eger egyik legszebb utcájában található édes kis boltból viszik a kezem alól kikerült munkákat, nézhettem magam én is, amint visszamosolygok egy magazinból. zsenge gimnazista koromban minden hónapban megvettem ezt a lapot, sőt, még egy csomó más hasonló témákat boncolgató magazint.. és most ott vagyok benne. :) büszkeség!
-augusztus közepétől a budapesti Ötletek boltjában is hozzá lehet jutni a Trillaságokhoz.
-októbertől a budapesti Insitu is árulja a termékeimet. 10 hónapja csinálom komolyan és így már összesen három (azaz... 3!!!!!:)))) üzletben kaphatók a Trillaságok.
-meglehetősen helyhez kötött voltam idén, már a különféle vásárok tekintetében - nem jutottam messzire (ami késik, nem múlik). Egertől 5 km-re van egy falu, az én kis falum, Felsőtárkány. gyakran rendeznek itt piacokat, bolhapiacokat. csodálatos környezetben megy a recycling-zöld vásárlás, alkudozás. van itt zsíros kenyér és forralt bor, meg tea és szuper tejszínhabos gofri!
-december megjelent egy cikk a Soundhead oldalán (ITT olvashatja, aki még nem tette). juhúúú!
-aztán nem sokkal később kaptam egy fülest, miszerint a december Amelie magazin (megújult Fürge ujjak) Stílus rovatának szereplője vagyok. illetve nem én, hanem egy madárkám, egy kulcstartó. erről a megjelenésről ráadásul nem is tudtam előre. az eddigiekről tudtam - erről nem. szóval abszolút meglepetés volt, és abszolút nagyon jó érzésekkel társult ez is. köszönöm.
ahogyan visszaolvasom, látom az ívet. felfelé megy, szépen, ahogy elképzeltem. ahogy elképzeltem idő közben. mert a legelején nem voltak ám világmegváltó terveim, pontról pontra leírva, összeszedve, hogy ez itt az éves terv és ezt bizony teljesíteni kell! alakul(t) az életem. boldog vagyok, hogy így alakult és hogy milyen jó irányba halad. persze nem állok itt meg, pedig elégedett vagyok. ennek ellenére többet és jobban szeretnék, és tenni fogok érte. a leplet nem rántom le, majd látjátok, mi sül ki az agyamból, mi születik.
köszönöm nektek, hogy vagytok, hogy véleményt mondtok, kommentáltok! maradjatok jövőre is! :)
sikeres, boldog, örömben és egészségben gazdag kétezertizenkettőt kívánok mindenkinek!
